P. Szathmáry Károly

P. Szathmáry Károly. P. Szathmáry Károly, Péterfalvi Szathmáry Károly (Szilágysomlyó, 1831. július 24. - Budapest, 1891. január 14.) író, tanár. A Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja.
Művelt köznemes szülőktől származott. Iskoláit Zilahon, Somlyón és Kolozsvárott végezte, majd 1847-ben a királyi tábla írnoka lett. Részt vett az 1848-1849. évi forradalomban és szabadságharcban és több csatában küzdött honvédfőhadnagy, utóbb egy utászcsapat vezetőtisztje lett és Dévánál tette le a fegyvert. Ez idő alatt a Budapesti Viszhangnak, majd a Divatcsarnoknak volt segédszerkesztője.
1858-ban beutazta Nyugat-Európát. Ez év őszén Máramarosszigetre hívták meg tanárnak, ahol négy évig buzgón működött. Itt szerkesztette Szilágyi Istvánnal a Szigeti Albumot az 1859-ben leégett Sziget tűzkárosultjainak. Ezen időtől fogva csaknem minden évben megjelent egy regénye, melyeknek tárgyát többnyire a történelemből és nevezetesen az erdélyi fejedelmek korából vette, úgy hogy a történetnek eme szakát Jósika mellett ő népszerűsítette leginkább.
1862-ben Nagyenyedre hívták meg tanárnak, ahol békés, munkás életet élt és családot alapított. 1867-ben a párisi világkiállítás pedagógiai és történelmi gyűjteményét tanulmányozta. Ugyanezen évben Tisza Kálmán a megoszlott balközéppárt egyik részének Hazánk c. hírlapja szerkesztésére hívta meg amikor a lap másfél évvel később a két pártárnyalat egyesültekor megszűnt, Szathmáry 1870-ben A Hon munkatársa lett és maradt 1876-ig, amikor a Ludovika Akadémiában a történelem tanítását vállalta el.
1869-78-ban a nagyatádi kerület országgyűlési képviselője és 1878-tól az Országgyűlési Napló szerkesztője volt. 1869-ben a Kisfaludy Társaság, 1876-ban a Petőfi Társaság választotta tagjává. 1872-ben megalapította az Országos Kisdedóvó Egyesületet, amelynek 1877-ben elnöke és a hazai kisdedóvók miniszteri biztosa volt. Számos törvényjavaslatot készített a kisdedóvás érdekében. Sokirányú közéleti tevékenységet fejtett ki. Elnöke volt egy ideig a Magyar Pedagógiai Társaságnak is.
Mint szépirodalmi író a maga korában egyike volt a legtermékenyebbeknek. Első műve a Remény című folyóiratban jelent meg mint mutatvány Báthori Erzsébet című regényéből (1851).
(Forrás: Wikipédia)