A Magyar Tudományos Akadémia emléktáblája

A Magyar Tudományos Akadémia emléktáblája
Holló Barnabás szoborműve
Széchenyi István (1791-1860), Károlyi György (1802-1877), Eszterházy Miklós (1765-1833), Wesselényi Miklós (1796-1850), Nagy Pál (1777-1857), Máriássy István (1753-1830), Platthy Mihály (1788-1853), Perényi Zsigmond (1783-1849), Andrássy György (1797-1872), Dessewffy József (1771-1843), Bartal György (id.) (1785-1865), Kis-Jókai Takács Gáspár (1786-1839), Balogh János (1796-1872), Pap István (1786-1855), Döbrentei Gábor (1785-1851) A nagy nemzetek életében is ritkán vannak oly rendkívüli pillanatok, a melyeknek eredményei oly messze kihatok legyenek, mint a Széchenyi István fölléptének. Valóban az Akadémia palotájába illesztett emléktáblának ennél hálásabb tárgya nem is lehetett volna. Ott látjuk a középen Széchenyinek, mint huszárkapitánynak egyszerű, de méltóságos alakját, a ki az 1825-27-ki országgyűlésen Nagy Pál hatalmas szónoki érveléseinek hatása alatt felajánlja egész évi jövedelmét (mely később hatvanezer forintban állapíttatott meg) ott látjuk Vay Ábrahámot, a könnyekig elérzékenyült magyar főurat, ki a lelkesedés első hevében nem tud szóhoz jutni az elnöki asztaltól balra mindjárt Andrássy György, jobbra pedig Károlyi György grófokat, a kik hárman ugyanannyit ajánlottak fel a tudós társaság alaptőkéjére, mint Széchenyi egymaga. Ott vannak az országgyűlés alsó tábláján az asztalhoz közelálló követek és hallgatók, a kik közül csak gr. Dessewffy Józsefet, Felsőbüki Nagy Pált, Wesselényi Miklós bárót, Eszterházy Mihály és György grófokat és Perényi Zsigmond bárót említjük meg, a kik nemcsak tanúi voltak Széchenyi első nagyobb szabású fölléptének, hanem osztoztak is áldozókészségében.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1891. szeptember 27.)