Magyarország nagy tájai

Magyarország nagy tájai

Magyarország nagy tájai
Az árvíz ma is nagy károkat okoz. A hegységekből az Alföldre érkező folyók tavasszal és nyár elején áradnak, medrükből kilépve komoly károkat okoznak a településeken, az állatállományban és a szántóföldeken.
Magyarországnak 6 nagy tájegysége van. A Kisalföld, az Alföld, az Alpokalja, a Dunántúli-dombság és a Mecsek, a Dunántúli-középhegység (ezt a két utóbbit a köznyelvben Dunántúlnak is nevezik) és az Északi-középhegység.
Az Alföld hazánk keleti felének nagytája. A Sió vonala és a keleti országhatár közt húzódik. Délen a szomszédos országok területén folytatódik, északon az Északi-középhegység, északnyugaton a Dunántúli-középhegység határolja.
Az Alföld mai felszínét a folyók és a szél formálta síksággá. Hazánk nagytájai közül az Alföld kapja a legtöbb napsütést. A nap nyáron forrón, perzselőn süt, a hőség sokszor meghaladja a 30 ˚C-ot. A tél fagyos, hideg, általában kevés a hó. Nagy a különbség a tél és a nyár hőmérséklete között. A csapadék egész évben kevés, ezért nagy területeket öntöznek. Gyakori az aszály. Aszály idején az erős napsütés és a szél hatására a talaj felülete kemény lesz, megrepedezik. Az Alföld éghajlata kontinentális.
Tájaink
ALFÖLD
éghajlata
Az Alföld természetes növénytakaróját, egykor gazdag állatvilágát a nemzeti parkok őrzik: a Hortobágyi Nemzeti Park, a Kiskunsági Nemzeti Park, a Körös-Maros Nemzeti Park és a Duna-Dráva Nemzeti Park.
A Duna és a Tisza az Alföldet három részre osztja: A Duna-Tisza köze, a Tiszántúl és a Mezőföld alkotja. A Duna-Tisza köze és a Tiszántúl változatos kisebb tájegységekre tagolódik. A mai felszínüket a folyók és a szél alakították ki.
Legalacsonyabb területek a folyók mentén széles sávban húzódó ártéri sík területek. Ezeket a folyók szabályozásuk előtt, a nagy árvizek idején termékeny iszappal töltögették fel. Ilyen jellegű táj a Hortobágy, a Nagykunság és a Jászság területe. Homokkal fedett a Kiskunság és a Nyírség.Termékeny talajú löszterületek a Mezőföld és – a Maros és a Körös folyók által határolt – a Maros-Körös köze. A Duna-Tisza közének középső, magasabb tája a Kiskunság. Felszínét vastag homokréteg takarja. A homokot a szél könnyen elszállítja. A szél által szállított homokot futóhomoknak nevezzük. A homokból a szél néhol 10-15 méter magas buckákat épít.
KISALFÖLD
A Kisalföld hazánk északnyugati részén található. A középső része alacsony, tökéletesen sík terület. A déli részén alacsony dombok emelkednek.
A hegyekből érkező folyó és mellékfolyói sok kavicsot, homokot, iszapot terítettek szét a Kisalföld déli területén, amely így termékeny talajú síksággá változott.
A Kisalföld legnagyobb állóvize a Fertő tó.
A Kisalföld éghajlata nem olyan, mint az Alföldé. A nyár kissé hűvösebb, a tél enyhébb, mint az Alföldön. Szinte egész évben fúj a nyugati, északnyugati szél. A szél csapadékot szállít a tőlünk nyugatra fekvő Atlanti-óceán felől. Az óceáni enyhe levegő mérsékli a téli hideget, gyakran okoz havazást.
ÉSZAKI-KÖZÉPHEGYSÉG
Hazánk legmagasabbra nyúló tájegysége. Az Alfölddel dimbes-dombos táj köti össze. A hegyekből lefelé igyekvő patakok hordaléka ez. A víz által szállított törmeléket hordaléknak nevezzük. A hegyek lábához érve a folyóvíz ereje gyengül, a hordalékát lerakja, így alakulnak ki a hordalékkúpok.
A folyóvölgyek különböző részekre osztják: A Dunakanyar bal partján emelkedik a Börzsöny, azt követi a Cserhát, a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység. A hegységeket folyóvölgyek és tágas medencék választják el egymástól.
A 900 méter magasságot meghaladó hegyekből több is van az Északi-középhegységben, de egyik csúcs sem éri el az 1500 métert. Legmagasabb csúcs a Kékes-tető
Területüket összefüggő, nagy kiterjedésű erdők borítják. A hegyvidéken sok a forrás és a patak. A Bükki Nemzeti Parkban sok védett növény és állat él. A patakok és a folyók vizét a Tisza gyűjti össze. Az Északi-középhegységben hűvösebb a nyár, és több a csapadék, mint az Alföldön. A tél is hidegebb. A hegyekben a hótakaró sokáig megmarad, ezért területe téli sportokra kiválóan alkalmas.
DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉG
A Dunántúli-középhegység DNY-ÉK irányban húzódik a Zala folyótól a Duna kanyarulatáig. Legfontosabb részei a Bakony, a Vértes és a Dunazug-hegység. Középmagas hegységek, tengerszint feletti magasságuk nem haladja meg az ezer métert, ezért nevezzük középhegységnek.
A hegyeket széles völgyek választják el egymástól. A Dunántúli-középhegység felszínét lapos hegyhátak, legömbölyített hegycsúcsok, lankás lejtők jellemzik.
A hegyvidéken sok a csapadék, a nyár hűvösebb, mint az Alföldön, télen a hótakaró tartósan megmarad, mert a hegyekben hideg a tél. A völgyekbe lesiető patakokat sok forrás táplálja. A mészkőben elszivárgó csapadékvíz hűs vizű forrásként tör a felszínre. Ez a víz fontos nemzeti kincsünk. A hegységet még sok helyen lombos erdő borítja. Leggyakoribb fája a bükk és a tölgy. A több száz éves faóriások a több száz évvel ezelőtti hatalmas erdők élő emlékei.
A Bakony a Dunántúl legnagyobb kiterjedésű hegysége. Vadregényes erdeiben még ma is sok a szarvas, őz, mókus, vadmacska. Egyik legszebb része a Cuha-patak völgye.
A hegyek belsejéből kibányászott szén, bauxit fontos nyersanyaga volt a hazai iparnak.
A hegyek kőzetanyagát, a mészkövet és a bazaltot már évszázadok óta fontos építőanyagként használták.
Az emberek a tágasabb völgyekben, falvakban élnek. Nagyobb városok ott épültek, ahol a lakosság az iparban dolgozik.
Történelmi nevezetességeiről, egyeteméről híres város Veszprém.
Tatabánya, Ajka jelentős ipari városok.
ALPOKALJA
Az Alpokalja hazánk legnyugatibb tája.
Két nagy részből áll: a hegyvidékből és a hegyvidék előtt elterülő dombságból. A Kőszegi-hegység és a Soproni-hegység az Alpok keleti nyúlványai. A hegységet sűrű fenyvesek és lombos erdők borítják. A hullámos felszínű dombvidék anyaga kavics.
DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG
A Dunántúli-dombság hazánk egyik legváltozatosabb és legszebb tája. Keleti részén a Dunától a nyugati országhatárig, észak-dél irányban a Balatontól egészen a Dráva folyóig terjed.
Felszíne több kisebb dombvidékre tagolódik: A Zalai-dombságra, a Somogyi-dombságra és a Tolnai-dombságra.
A dombság felszínét széles völgyek és dombok tagolják. Ezeket a völgyeket hosszú évezredek alatt a folyók, patakok alakították ki az egykori sík felszínből.
A Dunántúli-dombság egész évben sok csapadékot kap. Nyugatról, az Alpok magas hegyei felől a hűvös, nedves nyugati szél szállítja a csapadékot. A patakok bővizűek.
A bőséges csapadék hatására a legelők dús füvűek, a rétek szép zöldek. Szarvasmarhák százait tenyésztik a jó takarmányon, a szénán.
A Zalai-dombság kincse a folyékony arany, a kőolaj.
Az őrség és Göcsej szelíd, lankás dombvidék. Hosszú dombsorok és kanyargós völgyek váltják egymást.
VÉGE magyar

#tájegység#közigazgatási egység#éghajlat
Forrás
Prezi
Kapcsolódó
Megtekintés a DKA oldalán