Nyelvtörténet

Nyelvtörténet
A nyelvekről általában
Nyelvrokonságunk
Alapfogalmak, a nyelvek osztályozása
Alapfogalmak
Kommunikáció: információcsere, közlés
Nyelv: a kommunikáció eszköze
Beszéd: a működésben lévő nyelv
A nyelvnek folyamatosan változnia kell ahhoz, hogy különböző korokban, kulturális és társadalmi közegekben az ember ki tudja fejezni vele gondolatait.
Nem kell messzire mennünk. Ha például a nyelv szókészlete nem változott, bővült volna nagyszüleink korához képest, hogy fejeznénk ki akár csak a technikai újdonságokhoz kapcsolódó dolgokat (közösségi oldal, emotikon, like, stb.)?
A nyelvnek ugyanakkor állandónak is kell lennie, mert ha ugyanabban a korban és térben mind eltérő nyelvet használnánk, nem értenénk meg egymást.
Nyelvhasználatunkat befolyásolják
külső tényezők: lakóhely, foglalkozás, iskolázottság, stb.
belső tényezők: életkorunk, nemünk, saját igényeink, stb.
Nyelvek vizsgálata a nyelvek történetét a történeti nyelvészet vizsgálja:
diakrónia
a nyelvek aktuális állapotát a leíró nyelvészet kutatja: szinkrónia
A nyelvek eredetére vonatkozó elképzelések
monogenezis: eszerint a nyelvek összessége egy közös ősnyelvre vezethető vissza (Bábel)
poligenezis: eszerint a nyelvek több, egy időben megszülető ősi nyelvből fejlődtek ki
Nyelvtípusok alaktani szempontból
izoláló (elkülönítő): a szóalakokban nincsenek toldalékok, a nyelvtani viszonyokat szórenddel, hangsúllyal, önálló szavakkal fejezik ki: vietnámi, kínai, indonéz nyelvek
agglutináló (ragasztó): a morfémák (tő- és toldalékmorfémák) határai jól elkülönülnek a szóalakokon belül, jellemző a szóösszetétel, szóképzés: magyar [család/ok/ban]
flektáló(hajlító): a nyelvtani viszony a szótő belsejében, annak változásával fejeződik ki, gyakran mosódnak össze a morfémahatárok a szóalakokon belül: angol [sing-sang]
Történeti nyelvészet
– azt igyekszik leírni, hogy a nyelvek az idők során hogyan változtatják, vagy őrzik meg szerkezetüket. Módszere: ugyanannak a nyelvnek más-más időszakban íródott nyelvemlékeit veti össze.
A nyelvi tényeket fejlődésükben, történetiségükben vizsgálja.
A nyelv egyidejű állapota a szinkrónia. A szinkrón vizsgálat
leíró vizsgálat
, a nyelv egy adott állapotát tárja fel (adott korban), nem törődik az idővel, adatainak egyöntetű egyidejűséget tulajdonít.
A diakrónia így sok egymás utáni szinkrón állapot összevetése.
A világ nyelvei több nagy nyelvcsaládból származnak.
Az Európában beszélt nyelvek legtöbbje az indoeurópai nyelvcsalád tagja (germán, italikus, balti-szláv, angol, stb.).
Egy-egy nyelvcsaládhoz azok a nyelvek tartoznak, melyek nyelvtörténetileg bizonyítottan közös alapokról indultak fejlődésnek.
A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, annak finnugor ágába, azon belül pedig az ugor ágba tartozik. A magyar, a vogul (manysi) és az osztyák (hanti) nyelvek kb. 3000 éves nyelvek. magyar