Körös-Maros Nemzeti Park

Körös-Maros Nemzeti Park
A Körös-Maros Nemzeti Park, illetve a természetvédelmi kezelését ellátó Igazgatóság hazánk hetedik nemzeti parkjaként 1997. január 16-án jött létre a Dél-Tiszántúl természeti és táji értékeinek megőrzése érdekében. A Nemzeti Park Igazgatóság működési területe 800 000 hektár, ami magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai-Ecsegi puszták területi egységek Jász-Nagykun-Szolnok megyébe átnyúló részeit. Feladata a Nemzeti Park fenntartása és fejlesztése.
Természetvédelmi területek
Dénesmajori Csigás-Erdő: a Fekete-Körös árterében található ártéri füzes a benne élő 12 csigafaj alapján kapta meg a védettséget 1997-ben. A csigafajok közül kiemelkedik a bánáti csiga előfordulása. E faj elterjedési területe jelenleg a Keleti- és Déli-Kárpátoktól az Alföld pereméig húzódik, és sajnos összeszűkülőben van. A többi csigafaj között megtalálhatók az Alföldre egyáltalán nem jellemző hegy- és dombvidéki fajok is.
Szarvasi Arborétum Természetvédelmi Terület: a Szarvasi Arborétum részben Szarvas város, részben Békésszentandrás község közigazgatási határában található. Ma öt fás gyűjteményt gondoz 82 hektár területen.
Szarvasi Történelmi Emlékpark Természetvédelmi Terület: a Körös partján található védett terület a történelmi Magyarország középpontjában emelt emlékművet és környezetét foglalja magába.
A Körös-ártér és a Cserebökényi-puszta
Körös-ártér
A Körösök mai arcát a természet és az ember együttesen hozta létre. A morotvák jellegzetes növényei a nagy hínár, a sulyom, a tündérfátyol, a sárga nőszirom és a rókasás. A magas ártereken él a ligeti szőlő, a kutyabenge, a fagyal és a kányabangita. A hullámtér számos állatfajnak nyújt menedéket. Az emlősök közül a vidra szigorúan védett. A kis kócsag, a fekete gólya, az üstökös gém és a réti fülesbagoly kiemelt természetvédelmi érték. Békésszentandrástól délre található Magyarország legnagyobb kunhalma, a Gödény-halom.
Cserebökényi-puszta
A területen megtalálhatóak mocsarak, elhagyott folyómedrek, löszhátak és kurgánok. Állattani értéke a rengeteg madárfaj (kék vércse, haris, szalakóta, pusztai ölyv, rétisas).
Dévaványai-Ecsegi puszták
A kiterjedt, változatos adottságú terület a két meghatározó részre oszlik: az egyik a Hortobágy-Berettyó ártere, a másik az Ecsegfalva-Dévaványa térségének szikes legelői. A Berettyó áradásai hozták létre az Alföld legnagyobb kiterjedésű mocsárvidékét, a Nagy-Sárrétet. A lecsapolások után nagy kiterjedésű puszták jöttek létre. A védett terület legfőbb célja a túzok védelme, amely érdekében Réhely-Atyaszegen Túzokrezervátumot hoztak létre. A Berettyó szabályozásával a dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, hatalmas kiterjedésű szikes puszták alakultak ki. A terület számtalan állattani értéket őrzött meg. A Magyarországon kimutatott madárfajok majd kétharmad része előfordul itt.
Közülük legjelentősebb a túzok, amely védelmében a mezőgazdasági tevékenységeket a természetvédelmi céloknak alárendelték. A védett területen elsősorban olyan növényeket termesztenek, amelyek kedvező fészkelő és táplálkozó helyet kínálnak a madaraknak. A térségben több védett, hasonlóan ritka madár is él, mint például az ugartyúk vagy a székicsér, a fogoly, a réti fülesbagoly, a hamvas rétihéja.
A parti részek kitűnő halászóhelye a gémféléknek. Alkalmanként megjelenik a csörgő réce, a prérisirály, a rózsás gödény és a havasi lile. A Hortobágy-Berettyóban 42 halfaj előfordulását mutatták ki, legjelentősebb a réti csík. Védett a vidra és a molnárgörény. Az értékes növényfajok közé tartozik a Berettyóban élő tündérfátyol, rucaöröm és a sulyom. A pusztai zsombékosok legritkább növénye a buglyos boglárka. Csejt-pusztán a medúzafű jelentős állományai.
A nemzeti park területén találhatók olyan növény- és állatfajok, amelyek a Kárpát-medencében már csak itt élnek illetve állományaik jelentős része itt található. Ezeknek a fajoknak és életfeltételeiknek a megóvása nemzetközi szempontból is kiemelt feladat. Ilyen növényfajok például az erdélyi hérics, a bókoló zsálya és a vetővirág.
Az országban egyedül itt, a Körösök völgyét kísérő puhafás ártéri erdőben fészkel a fokozottan védett kishéja. A galériaerdőkben élő vízimadarak közül nagyobb számban a kiskócsag és a bakcsó költ. A Körös-völgy élővilága többnyire olyan, mint a folyamszabályozások előtt volt. Az ártér bizonyos részeit megközelíthetetlenné teszik a ligeti szőlővel és komlóval sűrűn benőtt fák. Legszebb és legértékesebb része az Aranyos, mely körül valóságos trópusi esőerdő alakult ki.
A Maros-völgy már régebb óta védett részén, a makó-landori erdőben 18 csigafaj él, közöttük a nálunk ritka erdélyi és bánáti csiga. Az ártéren lévő megbontott kunhalmok homokfalában gyurgyalagok fészkelnek.
kék vércse
haris
szalakóta
pusztai ölyv
réti sasLondon
Közlekedés
Közlekedés magyar