Juhász Gyula: Milyen volt...

Juhász Gyula: Milyen volt...
Anna-versek
Ihletője Sárvári Anna, nagyváradi (ma Románia) színésznő. Juhász Gyula szerelmes lett a nem túl tehetséges színésznőbe, de néhány találkozáson kívül több nem történt köztük. Anna Nagyváradról való távozása után többé nem találkoztak, a költő számára megmaradt az örökre vágyott, de elérhetetlen eszménynek. Anna sokáig nem tudta, hogy a költő hozzá írja verseit:
"csak később hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám."
Sárvári Anna
Eszményített női alakok az irodalomban
Címváltoztatás
A Vers eredetileg "Örökség" címmel jelent meg A Hét c. folyóiratban. Vajon miért változtatta meg a címet Juhász Gyula? Jobb-e az új cím?
A hangulatok verse
Három szakasza egy-egy mondat.
Mindegyik kérdéssel kezdődik, s a szeretett nő alakjának egy-egy jellegzetes részletét idézi fel.
A szőkeséghez a nyári, sárga gabonatáblák színe társul.
A szem színét az őszi égbolt kéksége adja vissza.
A rét sóhajtása metafora Anna szavát képzelteti el.
A záró hasonlat az eddigi időbeli távolságot térbelivé is változtatja: az ég távolsága egyben a szeretett nő elérhetetlenségét is kifejezi.
Az imádott, de elérhetetlen nő, annak távoli csodálata az irodalom régi témái közé tartozik. Már a középkor lovagi udvarló költészetében is megjelent.
Dante - Beatrice - Isteni Színjáték
Petrarca - Laura - Daloskönyv magyar