Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde archetípusok elemzése

Az Éj 3.
Hogyan látja a történelmet?
A történelem ciklikus, nincs fejlődés, az emberi cselekvés céltalan és értelmetlen, a romantikus gondolatot követi, szembehelyezkedik a felvilágosodással. A világ rendezettségével és a dolgok végső értelmével szemben áll, és magatartását a kétely, a tragikum és irónia határozza meg. Költészete sokban előlegezi korunk alaptapasztalatát a világ széttöredezéséről és arról, hogy a személyiség egysége csak látszat.
Vörösmarty Mihály: Csongor és tünde archetípusok elemzése
A kert motívuma a cselekmény szintjén:
Csongor ide tér haza, innen indul el a mű elején, és ide érkezik újra a végén. Mirígy házának kertje, ahol Csongor Kurrah mesterkedése nyomán elalszik.
metaforikusan:
világmodell
- a kozmosz kicsinyített mása, a védett intimitás tere, szépség- és boldogságjelkép, erotikus szimbólum (lásd Nemtők), megvilágosodás, beteljesedés (lásd hulló aranyalma), megkísértés, beavatás (Édenkert, Hesperisek kertje, sírkert).
út-vándorok-vándorlás
A cselekmény szintjén:
Csongor vándorként lép elénk, és további vándorlása adja a dráma időbeli előrehaladását. A többi szereplő is rója a maga útját, de ők akkor kerülnek elénk, ha Csongor útját keresztezik. (Ez az oka annak, hogy az út/vándor motívum Csongor szövegeiben van leggyakrabban jelen, rajta kívül Tünde szövegeiben és a vándorokéiban.) Kitüntetett helyként közép, amiből az utak szertefutnak (hármas út).
Metaforikusan:
életút, követendő eszmény, életértelem keresése (szerelem, tudás, hatalom, pénz: közülük csak a szerelem bizonyul maradandónak, lásd a Kalmár, Fejedelem, Tudós második jelenése).
A vándorok egy-egy életcél képviselői (horizontális út), Csongor célja magasabb, szellemi-eszményi (vertikális út: a vándorok nézőpontjából őrület, költői álomvilág, betegség). Beavatódás, a földi térből a tapasztalaton túliba való átlépés, világszintek határa, belső út - az önazonosság megtalálása, próbatétel, elvágyódás, megismerés - új horizontok feltárulása, bolyongás (körkörösség) - célba érés.
Az Éj 1.
Hol jelenik meg az Éj?
Ötödik felvonás eleje: Tünde Ilmával az Éj birodalmába ér, és jóslatot kér tőle a jövőről. Az Éj számkivetéssel sújtja Tündét, mert elhagyta tündérhazáját földi szerelméért: halhatatlanság helyett rövid földi boldogság lesz része.
Mi/Ki az az Éj a műben?
A mű univerzumában a jóságos és a gonosz felett áll. Egyedül ő rendelkezik korlátlan hatalommal, nem keletkezett és nem pusztul el, öröktől fogva és örök időkig létezik. Azonos a világ keletkezése előtti és pusztulása utáni semmivel.
Az Éj 2.
Milyen időben létezik?
Valék, vagyok, leszek (sötét és semmi): múlt - jelen - jövő örökkévalóságban. A drámai cselekmény bár kört ír le, nem körforgást jelöl, a szerelmesek egymásra találnak.
Miért körkörös a monológ is?
A gondolatritmus tagolja három egységre a szöveget, és hozza létre a körkörösséget: a világ létezése előtti állapot - a világ létezésének állapota - a világ létezése utáni állapot.
Mi jellemzi szerinte az embert, a világot és létét?
A monológ az embert a természetnek kiszolgáltatott, tragikus lénynek mutatja. Kozmikus távlatából tekintve a világ, az ember és a történelem véges pillanat, minden emberi törekvés képtelen vágy csupán.
A fa motívuma
1. a cselekmény szintjén:
Csongor kertjének tündérfája, Tünde jele Csongor számára, a szerelmesek találkozási helye, Csongor elalszik alatta, az elején és végén Mirígy hozzá van kötve (a gonosz ártalmatlan)
2. metaforikusan:
szinteket összekötő világtengely (Biblia, görög mitológia, élet fája), a világszintek közti kommunikáció eszköze, a boldogság, ifjúság, élet, a termékenység, lélek, halhatatlanság jelképe, Tünde növényi létformája - elszáradása a halál, rontás jelképe
De mégis happy end???
"Azonban az aranyalma hull, s messziről imez ének hallatik:
Éjfél van, az éj rideg és szomorú,
Gyászosra hanyatlik az égi ború:
Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,
Ébren maga van csak az egy szerelem." magyar