A színházak története

A színházművészet az előadó-művészetek azon ága, amelynek keretében közönség előtt színjáték útján, beszéddel, mozdulatokkal, hanghatásokkal és látványelemekkel történeteket mutatnak be, gyakran más művészetek - zene- és táncművészet, illetve a vizuális művészetek - eszközeit is felhasználva.
Az első színházak egészen az ókori görögökig nyúlnak vissza. Ekkor még a női szerepeket is férfiak játszották, maszkban, aminek egyébként is fontos szerepe volt, mivel a nagy távolságok miatt enélkül nem lehetett volna jól látni a szereplők arcát. Főként drámát, tragédiát játszottak és főleg ünnepnapokon.
Mária Terézia idején már a német nyelvű színjátszás kezdődött, majd később is jóval fejlettebb volt a magyarokénál, ami részben azzal is magyarázható, hogy a magyar lakosság többsége német nyelvű volt. A magyar színészeknek nem volt állandó színházuk. Nagy nehézséget okozott a pénz hiánya is. A magyar színjátszás és a drámairodalom fellendítésére Bessenyei György színházi programot készített: írt drámai műveket, tragédiát és sikeres vígjátékot (A filozófus, 1777). Csokonai is alkotott komédiákat, melyeket diákjaival adatott elő.
A felvilágosodás korát megelőzően, a 18. században, hazánkban hivatalos színjátszás nem létezett, ezért a drámaírás is elmaradott volt: a színi előadásokat műkedvelők és diákok adták elő. A 16. században léteztek liturgikus drámák (betlehemezés, Passió), melyek elsősorban párbeszédes szövegek voltak. A 17. századból latin és magyar nyelvű iskoladrámák maradtak fenn, melyeket katolikus szerzetes tanárok és református iskolamesterek írtak diákjaik számára, akik ezeket elő is adták. Műfajuk a moralitás és az allegória. A reformáció elején a hitvitázó drámák terjedtek el.
1815-től a magyar színészetnek vidéki városok (Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár) adtak otthont. 1837-ben megnyílt - előbb Pesti Magyar Színház néven - a Nemzeti Színház Budapesten, így a magyar színészet a fővárosban végleges otthonra talált.
A drámában mint alap műfajban a szöveg a meghatározó, akár írott vagy helyben kitalált formában. A zenés színház a zenei eszközöket, dalokat, táncot és párbeszédet ötvözi. A színház ennek megfelelően több különböző műfajt foglal magában, úgy is, mint opera, balett, kabaré, táncjáték, némajáték, performansz stb.
Különösen régi hagyományokra nyúlik vissza a politikai színház, amely a közönség számára az éppen aktuális társadalmi ismereteket, tanulságokat mutatja be befolyásolási céllal.
Különböző vallások egyedi hittani és lélektani színjátékokat hoztak létre, így jöttek létre a keresztény kultúrában a passiókés a misztériumjátékok, de ilyen eredetű például a buddhista no-színház is.
A színházak története
Az első színtársulat 1790-ben Budán alakult meg Kelemen László vezetésével. Főleg Pesten lakó diákok látogatták a színházat, de a Martinovics-féle mozgalom leleplezése után a társulat 1796-ban feloszlott. A második magyar színésztársaság, neves színészekkel, 1807-15-ig játszott a fővárosban. Hetenként kétszer játszottak kevés számú közönségnek, de minden alkalommal új darabot kellett előadniuk. A bemutatott darabot részben német színházaktól kölcsönözték. A műveket a színészek, a pesti egyetemi ifjúság (jogászhallgatók) maguk fordították át.
Készítette: Szalai Evelin és Tóth Kata
A színjátszás számos nagy színészt és rendezőt adott Magyarországnak.
Pesti Német Színház
Pesti Magyar Színház
Mindkét intézmény nagy szerepet játszott a 19. századi Magyarország szellemi ébredésében, a sokáig kétnyelvű főváros kulturális szerepének megerősödésében és társas életének kibontakoztatásában. Épületeik Pest akkor formálódó klasszicista városképének hangsúlyos elemei voltak. Mára nyomuk sem maradt, helyükön ezredfordulós ízlésű üveg-fém épületek magasodnak.
A színház ebben az épületben 35 évig működött. 1847. február 2-án, az utólag szerelt fűtés hibája miatt, leégett. A helyreállítás után még néhány hónapot játszottak, végül 1849-ben végleg lebontották.
A Pesti Magyar Színház (a Nemzeti Színház elődjeként), 175 évvel ezelőtt, 1837-ben nyílt meg a Múzeum körút és a Kerepesi, mai Rákóczi út sarkán.
Egy magyar nyelvű kőszínház alapításának terve azonban már jóval korábban, az 1800-as évek elejétől érlelődött, míg végül Földváry Gábor Pest vármegye alispánja és a megye közönsége karolta fel az ügyet és teremtette meg az alapítás anyagi feltételeit. A színház alapkövét, a Grassalkovich Antal által adományozott telken, 1835-ben rakták le. Az egyemeletes, klasszicista stílusú színházépület, melyet Zitterbarth Mátyás tervezett, végül 1837. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit a közönség előtt.
A Pesti Magyar Színház első igazgatója Bajza József volt. A teátrum, amely drámát és operát egyaránt játszott, a kor legnevesebb színészeit és zeneszerzőit szerződtette. magyar