Ráth Károly temetése

Ráth Károly temetése. - A gyászmenet a Kossuth Lajos-utczában.1897. augusztus 2. Az érdemes férfiút a főváros temettette el nagy gyászpompával augusztus 2-ikán délelőtt. A ravatalt, melyet az elhunyt zöldfa-utczai házában állítottak föl, a koszorúk tömege borította el. Az augusztus 2-ikát megelőző éjjel innen vitték át a koporsót a belvárosi templomba s ott helyezték újabb ravatalra. A temetésre a rendőrség nagy számban vonult ki, hogy a rend fentartásáról intézkedjék. Sok ipartestület zászlók alatt jelent meg. A fekete posztóval bevont templomban a politikai, a közélet elsőrendű képviselői jelentek meg. A törvényhatóságok közt természetesen a főváros egész tiszti kara, a katonaságtól a budapesti ezredek parancsnokai. Délelőtt 10 órakor kezdődött a gyászszertartás a templomban, melyet Kimer Károly plébános végzett. Aztán a tűzoltók és rendőrség sorai közt tették a koporsót a díszes halottas kocsira, mely nem sokára a régi városház előtt állt meg. A szónoki emelvényről Márkus József polgármester mondott búcsúztatót a városi hatóság nevében, aztán tovább indult a menet a nagy tömegben ellepett utczákon. A lámpákat mindenütt fátyol borította, s a gázlángok felgyúltak. A gyászmenetet egy szakasz díszruhás lovasrendőr nyitotta meg. Ezeket mintegy tiz lépésre a gyalogrendőrszakasz követte. A városi csatlósok következtek ezután festői diszöltözetükben. Majd a testületek, egyesületek jöttek lobogóik alatt, egymás után, ezeket dúsan megrakott koszorúskocsik követték. A főváros dísz-lobogóját hozta ezután a főváros három huszárja, a kik után a csatlósok haladtak. Ezek után a városi hivatalnokok következtek, a kik után városi szolga a kis tölgyfa sírkeresztet, két csatlós pedig az elhunyt rendjeleit vitte. A halottaskocsit a családtagok és notabilitások, a fővárosi törvényhatóság tagjai s a gyászolók hosszú kocsisora követték, végül egy szakasz lovasrendőr zárta be a menetet. A temetőben újra beszentelték a halottat s Holtai Ferencz országgyűlési képviselő és városi bizottsági tag mondta az utolsó beszédet a sírbolt előtt. Egy óra körül ért véget a gyászszertartás.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. augusztus 8.)