A német vizsla idomítása és vezetése

A német vizsla idomítása és vezetése "Ha visszatekintünk a régi időben a vadászebek tanításánál használt
rendkívül egyszerű és minden művészetet nélkülöző módszerre, bámulnunk
kell azon haladást a tökély felé, melyet az emberi elme ezen a téren létrehozott.
A legrégibb időkben az ebeket a vadászatra egyáltalában nem idomították, mert mindegyik már mintegy a természettől idomítva volt arra, amit tőle
kívántak, t. i. hogy a vadat ösztönszerűleg hévvel üldözze, kitartással elfárassza
és végre megfogja. Századokon át azt tartották a legjobb vadászebnek,
amelyik a nyomot legjobban tartotta és a hajtásnál legtovább kitartott. ...
A fővadban szegény korszakunknak legfontosabbika az összes használt
vadászebek között kétségkívül a vizsla. Azért szentel ezen munka a vadász
hű és hasznos társának egy külön fejezetet, melyre a későbbi szakaszokban
is hivatkozás leend.
Bámulatraméltók azon tulajdonságok, melyekkel ezen állatot a természet
oly bőkezüleg felruházta. Ha az összes többi ebfajták kihalnának s kényszerítve
lenne az ember a vizslát oly irányban kiképezni, melyben eddig azt
a szükség nem kívánta, meggyőződnék arról, hogy az összes fajtákat, nem
véve ki a juhász- és a mészárosebeket sem, képes volna helyettesíteni."
Forrás: Diezel, Carl Emil : Az apróvad vadászata (p. 34-35.)
http://mek.oszk.hu/13100/13111/