A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése "Mihelyt a fiatal vizsla az eddig felsorolt
összes gyakorlatokat kedvvel és készséggel
végzi, hozzákezdhetünk a vadászterületen
való kiképzéséhez és amennyire
lehetséges, lassankint megismertetjük a
különféle vadnemekkel. Legelőször a szabad
mezőre kell a növendéket kivezetni, még pedig a legjobb tavasszal páros
foglyokra, mert a csupasz mező, melyen a szél iránya egyenletes, legalkalmasabb
a vizsla orrának megítélésére s egyszersmind zavartalanul észlelhetjük
annak minden mozdulatát. Megjegyzendő azonban, hogy nem mindig annak
a vizslának van a legjobb orra, melyik a vadat legmesszebbről megérzi, mert
a szimat foka mindig a szél irányától és erejétől, továbbá a levegő sűrűségétől
függ.
Az idomító még akkor is, ha ilyen alkalommal nem vadász, szerelje fel
úgy magát, mintha vadászatra menne, hogy növendékét ehhez szoktassa
hazulról a vadászterületre a vizslát pórázon vezesse és csak itt eressze szabadon
"előre!" vezényszóval s egyszersmid megmutatva az irányt is, amelyben
keressen."
Forrás: Diezel, Carl Emil : Az apróvad vadászata (56. p.)
http://mek.oszk.hu/13100/13111/