Nyulat apportírozó vizsla

Nyulat apportírozó vizsla "És most áttérhetünk a vizsla szerepének tárgyalására a kereső vadászatnál. Ezen tekintetben eltérők a nézetek s habár
nagyrésze az elismert vadászati íróknak más álláspontot foglal el, mint ezen munka írója, miután ennek helyességéről meg
vagyok győződve, mert 15 évi tapasztalatom hazánk dunántúli részében azt igazolja, hogy a vizslával való kerestetés csakis
egyes esetekben jár haszonnal, én is amellett vagyok, hogy a vizsla a keresésnél, ha csakis nyulat akarok lőni, maradjon a
lábamnál, másszóval a vizslát nem engedem keresni. A vizslával nyulat kerestetni fölösleges, mert a sík, szabad mezőn a
vizsla segítsége nélkül is megtalálja, aki nem restel utána járni. Augusztusban, szeptemberben, midőn a nyulak a vizsla
előtt jól tartanak, tehát állja azokat, rendezett vadászterületeken általában nyulat nagyobb mennyiségben lőni nem szokás,
de nem is helyes azt a pár nyulat pedig, mi a konyhára szükséges, vagy foglyászás közben lőttem és lövöm, válogatva
azokból, melyeket a vizsla áll, vagy később, midőn a vizsla előtt nem tartanak, magam ugratom. Ami a meglőtt, de tűzben
össze nem esett nyulak megfogatását és elhozatását illeti, azt a lábunknál lévő vizslával éppen olyan jól, sőt jobban
eszközöltethetjük, mintha a vizsla a lövés pillanatában valahol oldalt keresett volna."
Forrás: Diezel, Carl Emil : Az apróvad vadászata (p. 253-254.)
http://mek.oszk.hu/13100/13111/