Képek a homokpusztákról

Képek a homokpusztákról
Szél által vájt barázda az erdők közt. Ha nagyon messze elvitte már a szél a dűnét, akkor szétszaggatja nagy pajzs alakú halmokká, a melyeket a tudományban barkhánoknak nevezünk. Épen olyan alakjuk van ezeknek, mint azoknak a kis, egy napos halmoknak, a melyekről előbb szólottam. Ezek is gyorsan tovább mozognak a szól szárnyain, mint a dünék s szabályos alakjukat mindaddig megtartják, a míg olyan vidékre nem érnek, a hol több a nedvesség, nem olyan erős a szól, vagy a hol már az ember is beleszól a természet működésébe s megköti a buczkát. Begyepesedik, vagy erdő támad rajta s a barkhán megszűnik tovább mozogni. Igen szép ilyen félig kötött halmokat lehet látni Izsák és Fülöpszállás között, az úgynevezett Bikatorokban, a Kolom-tó partján. Megvan még a barkhánok alakja, de már alig mozognak, széles hátukat gyep és erdő lepi el.
Ha félig-meddig megkötődnek ezek a buczkák, akkor megint más alakot vesznek fel. Ilyenkor ugyanis a szól a buczka szélnek legjobban kitett oldalát megtámadja, a gyepet felszaggatja s a homokot keresztül víve a buczkán, annak másik oldalán mint hatalmas garmadát rakja le. Igen gyakran lehet ezt az alakot látni a deliblati pusztán, meg Kecskemét körűl.
Ha ez a kifúvás sokáig tart, úgy a szél a buczkán keresztül egész mély és szóles barázdát váj s valósággal ketté vágja az egész halmot saját garmadájával együtt s a szabad homokból hosszú nyúlványt rak a ketté vágott buczka két keskeny felének a végére.(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. november 17.)