Honvéd-roham a szolnoki csatában

Honvéd-roham a szolnoki csatában. - Greguss Imre festménye.
A Nemzeti Szalon képkiállításából.1849. március Eltérőleg a régi mesterek csataképeitől,melyeken tömérdek apró alakocskák küzdenek, átgá­zolva az előtérben fekvő hullákat és ágyúroncsokat, Greguss képe csak néhány alakra szorítkozik, melyek azonban teljes erővel, hí­ ven adják vissza a helyzetet: a hősi küzdelem kimagasló mozzanatát. A művész nem az elesettek
tömegével akar hatni, sem pedig a menekülő ellenség ábrázolásával, hanem bensőbb eszkö­zökhöz nyúl, hogy a szuronyroham vérengző küzdelmét és utolsó erőfeszítését érvényre juttassa. Egy percz még s diadalmas ifjú honvé­dőink öldöklő harcz után visszaszorítják az osztrák tüzérséget s elfoglalják ágyúikat s ezzel
eldöntik a csata sorsát. Még nagyobb jelentőséget nyer e jelenet az ágyúk védelmére fel­ állított sánczkosár mögött feltűnő Damjanich alakja által, ki mellett a 65-ik honvédzászlóalj fejlődik ki, melynek más fegyver hiányában egyenesre vert kasza szolgált öldöklő eszkö­zül ezek is derekasan megállották helyüket és a harczedzett osztrák vadászok nagy részét a Zagyvába szorították. Az ütközetben mint elő-had résztvett a lengyel légió is. melynek egyenruhájában egy, a sánczkosár mellett térdeplő lövészt láthatunk. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. márczius 16.)