A budafoki barlanglakásokból

A budafoki barlanglakásokból
Utcza a föld alatt. A barlanglakás vagy sziklalakás emberi lakótérként kialakított, hegy- vagy domboldalba vájt mesterséges, esetleg emberi munkával átalakított természetes barlang. A Föld valamennyi részén ismert szükséghajlék.
A Kárpát-medence hegyvidéki területein elterjedt barlangi állattartás, azaz a természetes barlangok istállóként való hasznosítása (lásd például az Istállós-kő analógiáján) mellett a 13. századtól jelentek meg a legelső barlanglakások. Legtöbbjük a Budai-hegység és a Gerecse mészkő borította területein (Budafok, Budatétény, Gellért-hegy; Süttő), a Bükk és a Bükkalja vulkanikus eredetű tufakőzetében illetve a Kelet-Dunántúl és a Mátravidék agyagos-márgás löszhátságain található. Ezek a korai századokban elsősorban a bányaműveléshez kötődtek, azaz a bányászok éjszakai hajlékául szolgáltak. A későbbi évszázadokban egész települések lakossága élt falba vájt lakásokban, az újkorra azonban a barlangházak kifejezetten a szegény sorú népesség szükséglakásai lettek. A 19. században a városokban is megjelentek a barlanglakások (például Budafokon) mint a nyomorban élő gyári munkások hajlékai. 1988-ban Budafokon és Budatétényben még 231 barlanglakást tartottak nyilván.(Forrás: Wikipédia)