A "György barát" előadása az Operaházban

A "György barát" előadása az Operaházban.
A II. felvonás zárójelenete. "... A királyi palota csarnokát látjuk, egy "diák" (költő) keserű bordalát az udvar mulató vendégei váltják fel palotást lejtve. Ezeknek a zenéje is kitűnően sikerült (nyilt színen megtapsolták). Azután alkalma nyílik Izabellának hosszú szerelmi légyottra Frangepánnal, a ki természetesen a szigorú György barát fráternek elkeseredett ellensége; a szerelmi jelenet érzelmes, olykor szenvedélyes hangjai után a gyűlölet is megszólal a zenében: Szolimán szultán, a kihez fráter György szövetségesül csatlakozott, a csecsemő trónörököst kegyéről biztosította, s a magyar urak - élükön Frangepánnal - elkeseredve támadnak György barát ellen, de a ki a karddal nekirontó
Frangepánt hidegvérrel a halálba küldi; azonban maga is megdöbben, mikor a török muezzim sajátságos, bűvösen hangzó énekkel jelzi az est leszálltát: a magyar főváros tehát a török kezén van... "De él a király!" kiált fel Martinuzzi, s ezzel a remény új fényét vetíti a jövőbe. ..."(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1910. november 20.)