"Tessza"; Erlanger Frigyes operájának előadása a budapesti Operaházban

"Tessza"; Erlanger Frigyes operájának előadása a budapesti Operaházban.
1. Női kar: Járjuk hát, mint szoktuk régen, Hogyha szól a dal, a nóta. - 2. Alec (Rózsa), Tesszához (Szamosi) : Mért remeg, ah ne féljen, maradjon itt. - 3. A talbothayi tejgazdaság. - 4. Angel (Környey) Tessza (Szamosi): Ah, tiéd e sziv! "Az új környezetbe vivő darab hősnője (az eredetiben: Tess, a mi angolul "Terká"-val
egyértelmű) egy elszegényedett nemescsalád leánya; az I. felvonásban ő kel föl legkorábban, hogy az udvart seperje és a házban rendet tartson, valahol falun, jó messze Londontól; még a parasztlányok május 1-jei tánczán is részt vesz szerelmesével, Angellel; de mire onnan visszatér: az az örömhír várja, hogy egy gazdag rokonuknál szükség van társalkodónőre - és az a szomorú hír, hogy a kenyérmunkához való lovukat egy baleset megölte. Tess szívesen élne tovább is falun, de kénytelen a jól fizetett társalkodónői állást elvállalni.
Itt (a II. felvonás kastély-kertjében) a szolgáló személyzet irigysége üldözi; az úrnő felnőtt fia ugyan védelmébe veszi a szép fiatal lányt, de csak azért, hogy hála fejében Tess szerelmére igényt tarthasson. A lány azonban sem nem szereti őt, sem nem olyan romlott, hogy szerelem nélkül átengedje magát A lelkiismeretlen "ifjú úr", Alec
erre egyszerűen erőszakot követ el a szerencsétlen leányon - a függöny gyorsan összecsapódik.
A kastélybeli élet kegyetlen durvasága után tisztes, kedves kép a III. felvonás: nagy tejgazdaságban dolgozik Tess; ogy monológban elbeszéli: hogyan menekült el szégyenével a kastélyból, hogyan adott életet egy picziny lénynek, a ki azonban hamarosan elpusztult; milyen szerencsétlennek érzi magát, s mily jól esik neki a szégyenét nem is sejtő Angel törhetetlen vonzalma. Angel meg is kéri kezét; Tess boldogító reménynyel oda is igéri, miután atyjával megígérteti, hogy ez Angellel
megérteti leányasszonyi állapotát.
Bájos a IV. felvonás színtere: az esküvőről hazaérkező ifjú párt Tess barátnői gyönyörű virágfüzérekkel várják. Mikor a fiatalok "végre egyedül" maradnak; az asszonyka túláradó boldogságában térdre omlik és könnyek közt rebeg hálát
férjének, ki őt gyalázatától megváltotta. Angel irtózattal kiált: mit jelent ez!? Kiderül, hogy az apa nem vallotta be a leányán ejtett foltot a vőlegénynek; Tess most maga kénytelen elmondani a rajta elkövetett bűnt, a mire pedig még gondolni is borzad. Angel őt szinte imádta - s most beszennyezve látja, nem bírja többé szeretni. Tess
kétségbeestében vízbe öli magát. "(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1911. április 23.)