Mazarini bíbornok (1602-1661)

Mazarini bíbornok (1602-1661). "Jules Mazarin (született Giulio Raimondo Mazarino) (Pescina, 1602. július 14. - Vincennes, 1661. március 9.) olasz-francia diplomata, egyházi politikus, államférfi.
Szegény családból származott, apja a Colonnák római hercegi udvarában szolgált. Kitűnő kommunikációs tehetsége már ifjúkorában megmutatkozott. Hatalmas ambíciókkal kapcsolódott be a kor római politikai életébe, majd azt a célt tűzte ki maga elé, hogy francia szolgálatba áll. Szívós munkával elérte, hogy fő mentorának, Richelieu bíborosnak utódjaként XIV. Lajos francia király főminisztere lehetett 1642-től haláláig.
Ausztriai Anna támogatójaként döntő szerepe volt a francia állam belső és külső megszilárdításában. A különös polgárháború, a Fronde után helyreállította a központi hatalmat, az állam egységét. Kiterjesztette és megerősítette az ország határait, megteremtette az ország fejlődéséhez szükséges békét, megosztotta Franciaország ellenfeleit és biztosította a királyság vezető nagyhatalmi státuszát.
Mint XIV. Lajos nevelője, nagy hatást gyakorolt a későbbi Napkirály személyiségére és politikájára, közvetve a francia abszolút monarchia kialakulására. Halálakor a 23 éves király felkészülten vehette át az ország irányítását.
Pompakedvelő műgyűjtőként - és végtelenül kapzsi emberként - hatalmas vagyont gyűjtött, amelyet nagyrészt kiterjedt rokonságára hagyott. Személyes könyvtára lett a párizsi Bibliothéque Mazarine gyűjteményének alapja. Kitűnő ízlése és olasz kulturális gyökerei révén hozzájárult a kor francia kultúrájának fejlődéséhez.."(Forrás: Wikipédia)