Napoleon Bonaparte mint alezredes 1792-ben

Napoleon Bonaparte mint alezredes 1792-ben. Bonaparte Napóleon, teljes francia nevén Napoléon Bonaparte, olasz nevén Napoleone di Buonaparte, korzikaiul Napulione Buonaparte francia tábornok, hadvezér, politikus. Ragadványnevein a korzikai vagy a kis káplár, ellenfelei a korzikai szörnynek és emberevőnek is nevezték. 1799-1804-ig Első Konzul, 1804-1814/15-ig I. Napóleon (franciául Napoléon Ier) néven a franciák császára (Empereur des Français), az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja. A világtörténelemben a leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés máig élő ikonja. Eszméje Nagy Sándorét váltotta, aki Napóleon után a leghíresebb hadvezér még ma is a világon. Emellett mind a mai napig a leghíresebb francia, ugyanakkor leghíresebb korzikai is.

A pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és Franciaország uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét, hódítás vagy szövetség által. Sikereinek sorát a katasztrofális oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek Franciaország területére, lemondásra kényszerítve Napóleont. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. Hogy soha ne térhessen vissza, a nagyhatalmak az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig brit felügyelet alatt élt.

(Forrás: Wikipédia)