Az elszakításra ítélt Nyugatmagyarország

Az elszakításra ítélt Nyugatmagyarország.
A soproni Széchenyi-tér Széchenyi szobrával, a posta palotával és a domonkos rendiek templomával. SOPRONMEGYE és Sopron város azzal kívánta az ezredévi ünneplés emlékét maradandóvá tenni, hogy a megye nagy fia, gróf Széchenyi István érdemeinek megörökítésére érezbe öntetté a "legnagyobb magyar" alakját s e szobrot Sopron város legszebb terén, a dicsőitettről már régebben elnevezett Széchenyi-téren fölállíttatta.
Széchenyi Istvánnak e legújabb szobra egyszerű, de hatásos alkotás. A művész annyiban eszményített, hogy a termetet és tagokat az egykori valóságnál kissé vaskosab-bakká tette az úgynevezett "történelmi szépség" érdekében de különben teljes hűséggel igyekezett és tudta is előállítani a hasonlatosságot. Széchenyi alakja díszmagyar ruhában, bal vállára panyókásan vetett mentében, s méltóságos, nyugodt szónoki állásban elhelyezve áll jobb kezével némi mozdulatot tesz, mintha épen kimondott szavainak akarna nagyobb nyomatékot adni balkezével kardjára támaszkodik.
A czélnak, mint a szobrászművészetnek is díszére váló szobormű almási kőből faragott szép alakú talapzaton áll, melyre elül a Széchenyi név, a hátsó lapon pedig ez van vésve: "Hazánk fönnállásának ezredik évében a legnagyobb magyarnak Sopron vármegye és Sopron sz. kir. város közönsége."(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. május 30.)