A használatosabb reprodukáló eljárások

A használatosabb reprodukáló eljárások
Rézkarc, Rembrandt önarcképe, készült a XVII. század közepe táján "A rézkarcolás. Tükörsima rézlemezt viasz, masztix, aszfalt, kolofónium keverékének vékony rétegével von­ják be. A képet óvatosan rajzolják rá a rétegre, nehogy a lemez megsérüljön, azután tűvel karcolják a lemezre az ábrát. Minthogy a karcolt vonalak mélysége sekély, a lemezt vaskloridban maratják. A vasklorid a lemeznek viaszaszfalt réteggel bevont felületét nem éri, csupán a felkarcolt helyeket marja ki mélyebbre. A mélyebben maratott vonal sötétebben nyomódik, mint a sekélyebb. A maratás folyamán a vonalak nem csak mélyebbek, hanem szélesebbek, vagyis vastagabbak lesznek, ezt a tulajdonságot a rézkarcoló olyképpen használja ki, hogy azokat a finom részleteket, ahol vékony világosszínű vonalakat akar, a maratás megszakítva aszfalttal befedi, miáltal a további maratást a lefedett részeken megakadályozza. A fedéseket a kép karakterének megfelelően annyiszor eszközli, ahányszor szükségesnek mutatkozik. Rézkarcot maratás nélkül is készítenek."(Forrás: Magyar Grafika, 1923. január)