Mikrotom

Mikrotom: a beretva tartója vályuban csúsztatható ide-oda; a kés elé kerülő
szövetdarab finom csavarral emelhető és sülyeszthető. "A szövetek szétbontásának, fölszeletelésének manapság már bámulatosan fejlett módszerei vannak. Csakhamar rájöttek arra, hogy ha az emberi szövetrészeket bizonyos módon kezelik, sokkal könnyebben és finomabb szeletekre bonthatók. Hiszen a gyakorlati életből tudjuk, hogy a főtt sonka, különösen ha beszorítjuk, finomabban szelhető, mint a nyers hús, és hogy hasonlóan viselkednek a megfagyott részek is. Valóban az első módszerek ezek voltak: vagy megfagyasztották, vagy megfőzték az apró szövetrészeket és parafa közé szorítva igyekeztek finom szeletekre felmetélni. Most már a különböző folyadékoknak egész sorát ismerjük, amelyekkel megáztatva különféle szövetrészeket, tömöttebbek s metszésre alkalmasabbak lesznek. Ezek a különféle szövetkeményitő folyadékok. Majd rájöttek arra, hogy ha a keményített szövetrészeket bizonyos anyagokkal (celloidin és paraffin) átitatják, a metszhetőségük még tökéletesebb lesz. Ezeken az átitatásokon alapszanak az úgynevezett szövetbeágyazó módszerek. Valaha a szeletek készítését szabad kézzel és borotvával végezték, ma külön gépek vannak erre : a mikrotomók (l. 76. ábra). A módszerek annyira tökéletesedtek, hogy manapság képesek vagyunk egész emberi agyvelőket egy tagban kellő előkészítés után elejétől végig tizedmilliméteres szeletekre szétbontani. Kisebb szövetdarabokat századmilliméternél vékonyabb szeletekre tudunk elbontani."(Forrás: https://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)