A fordított kép keletkezése lencséknél

A fordított kép keletkezése lencséknél

A fordított kép keletkezése lencséknél. A tárgy egy pontjából kiinduló sugarak, ha a lencsén áthaladtak, újra egy és csak egy pontban találkoznak. "Leonardo da Vinci, a korszakalkotó olasz festő, a XVI. század elején találta fel a lencsével felszerelt sötét kamarát, a camera obscurát, a mai fotografáló-kamrák alapelvét. Ép a fotografálás révén eléggé ismert jelenség manapság, hogy minden domború lencse az előtte álló tárgyakról fordított képet ad, amely papirernyőn vagy homályos üvegen felfogható. Ez az a kép, amit le szoktak fotografálni. Egyszerűen úgy keletkezik, hogy a domború lencse oly sajátosan töri meg a fénysugarakat, hogy az egy pontból kiinduló sugarak, miután a lencsén áthaladnak, ismét egyetlen pontban egyesülnek (lásd 79. ábra). A képkeletkezésnek tehát az a veleje, hogy ami egy pontból indult ki, az újra egy és csak egy pontba kerül össze. Mert csak így keletkezhetik minden egyes tárgypontnak megfelelően a lencse túlsó oldalán egy-egy képpont a sugarak találkozási helyén. A képpontok összege az illető tárgynak megfelelő hű mását adja. Láthatóvá akkor lesz e kép, ha pontosan a sugarak találkozási helyére papírlapot vagy homályos üveglapot tartunk. A fénysugarak találkozásával létrejött képet örökítik meg lemezeiken a fotográfusok."(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Camera_obscura)

#grafika#illusztráció#képfordító rendszer#lencse#fény
Forrás
OSZK MEK
Kapcsolódó
Eredeti adatok
Cím
Az ember testi és lelki élete, egyéni és faji sajátságai
Szerző
szerk. Alexander Bernát, Lenhossék Mihály
Megjelenés
Budapest : Athenaeum, [1905]
Formátum
ismeretterjesztő kiadvány
Megtekintés a DKA oldalán