A tengeri csillagállat (Asterias glacialis) petéjének termékenyítése

A tengeri csillagállat (Asterias glacialis) petéjének termékenyítése. Foll és Willson nyomán. - 1. A petesejt, sperma-fonalaktól körülvéve. - 2-3. A sperma-fonalak benyomulása a petét körülvevő kocsonyás rétegbe. - 4. és 6. A pete protoplazmája elődudorodik a legközelebbi sperma-fonál felé. - 5. A sperma-fonál feje belép a petébe. "A termékenyítés vizsgálatára a legalkalmasabb állatok egyike a tengeri sün (Toxopneutes seu Strongylocentrotus lividus), vagy a tengeri csillagállat (Asterias glacialis) s a vele rokon fajok; a vizsgálatok hosszú sorát végezték rajtuk. Bőven találhatók a sziklás tengerpartokon, s ha felvágjuk,könnyen juthatunk úgy petékhez, mint spermafonalakhoz. A tengeri sün petéi alig 1/10 milliméternyiek, fénylő, átlátszó kis golyócskák, amelyek csepp tengeri vízzel mikroszkóp alá helyezve, kitünően vizsgálhatók. Ha megfigyeljük, csakhamar reájövünk, hogy a peték kétfélék. Vannak nagymagvúak, ezek még éretlenek, s kismagvúak, amelyek már érettek; ezek már átestek az érési oszlásokon és bennük a kromoszómák száma felére csökkent. Ha most sperma - fonalakat adunk hozzájuk, egész kényelmesen végig nézhetjük a termékenyítés folyamatát. A spermafonalak rajban vonulnak reá a petére; a legelső felé, mely a petéhez ér, kidúdorodik a pete protoplazmája és felveszi a sperma fejét és nyakát (113. ábra). Az ostorfonál künn marad és elpusztúl, tehát a termékenyítésnél nem szerepel."(Forrás: http://mek.oszk.hu/14200/14254/pdf/14254_1.pdf)