Akik a "nincsen" asztalánál esznek

Akik a "nincsen" asztalánál esznek. Az élet ránk parancsol, ellentmondást nem tűrő hangon : - Ember egyél, táplálkozz, akkor is - ha nincs miből.
És kénytelenségből
alávetjük
magunkat ennek
a parancsszónak
is s még az a
boldog, aki valamiképpen
teljesíteni
tudja a
szigorú parancsot. Széknek
jó az utca széle
vagy a pad,vagy
néhány gerenda,
vagy akármi ;
asztalnak jó a térdünk, a hentes papirosa pedig egyben tányér és pecsenyés
tál. Evőeszköznek ott a bicska vagy a puszta kéz, esetleg a
jó fogsor, föltéve, hogy van mit rágnia. És amig van, nem
nyomja a tengődök fejét a bú. Csak az üres gyomor, az, az
tanít ki rá, hogy igazságtalanul van berendezve ez a világ
és lázadni kellene. (Forrás: Tábori Kornél: Pesti élet)