Hótakarítók

Hótakarítók. Jön a tél a maga dermesztő hidegével, fagyával és a mikor legrettenetesebb a nyomor és
legkinzóbb éhség, fenn az égben kegyes kezek megrázzák a
menyei dunyhát és hull-hull ki belőle a szállongó, finom
hópihe. Olyan finom, mintha angyali kezek szórnák, amint
azok is szórják, hogy a szegény embernek is legyen kenyere.
Jönnek a hólapátolók, elhordják a havat s estére beváltják
kenyérre ... (Forrás: Tábori Kornél: Pesti élet)