Ónedények a 17-19. században

Ónedények a 17-19. században "Az ón a 16. századtól a 19. század elejéig a polgári ház asztalkészletének és a czéhek ivóedényeinek anyaga. Ónból készülnek a tálak, tányérok, serlegek, kupák, billikomok, palaczkok, csészék és a korsók változatos fajtái, amiket azonban a fém lágy természetének s a készítés technikájának megfelelően nehézkes idomokban készitenek s felületeiken vagy simán hagynak, vagy bevésett, vagy csak kevéssé kidomborodó czifrázatokkal látnak el, hogy az edényt fényesre tisztitani lehessen. Az ónedényeket kelheimi kőből, vagy gyakrabban fémbl készült üres mintákban öntötték. A legrégibb ónedényeken a czifrázatok bevésett csúcsíves ornamentumokat mutatnak, de az ónedények mindinkább nagyobb mértékben való fellépésével a 16. század közepétől a 17. század elejéig már a maratás technikája nyomul előtérbe, olyformán, hogy az ékítményeket magába az öntőminta falába maratják be, a miáltal a díszítő eljárás gépiessé válik. Az ónöntés tetőpontját s művészi kifejlődését Francziaországban éri el a 16. században. Innét terjed el Németországba és Svájczba, ahol 1570-től körülbelül 1640-ig a közönséges használatra való ónedények mellett díszedényeket is készítenek e fémből."(Forrás:https://mek.oszk.hu/15000/15067/15067.pdf)