A hangya csápjának vége nagyítva

A hangya csápjának vége nagyítva
t. sz. érzési végkészülékek. "Minden rovarnak egy pár csápja (antenna) van. A csáp rendszerint a fej mellső részén ülő, ízelt és mozgatható szerv, amely a tapintási érzésen kívül állítólag még szaglásra is való, amennyiben - különösen a bogaraknál - rajta számos finom hártyával fedett és idegszálakkal összefüggő gödröcskét találunk. Különben igen változó alakú és szerkezetű, és így az egyes rovarfajok felismerhetésére nagyon becses jelleget szolgáltat. Nevezetesen lehet: fonal-, serte-, sarló-, levél-, orsó-, olvasó-, lapát-, ár- stb. formájú, továbbá: vékonyodó, szakállas, ollós, sallangos, pamatos, bunkós, hasadt bunkós, lemezes, korongos, fésűs, rojtos, térdelt, vastagodó, csomós, hajlottvégű, fürészes, szabálytalan füles, ágbogas, lapostövü, csomós, bütykös, horgos, rövid, hosszú, megnyúlt, két- vagy sokízű stb. Eredhet a szem előtt és alatt, szemek közt, szemek körül, a homlokon; állhatnak egymáshoz közel vagy távol, és lehet alsó- vagy felső-állású."(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_1.pdf)