A szakálzuzmó (Usnea barbata), apotheciumokkal

A szakálzuzmó (Usnea barbata), apotheciumokkal. Term. nagys. "A zuzmók külseje szerint megkülönböztetjük a cserjenemü, lombos és kérges telepüeket. Belső szerkezetük szerint kétfélék; aszerint, amint a gombák és moszatok rétegenként helyeződnek el, vagy pedig egymással keverve vannak. Kétféleképen szaporodnak. A magtelepekben a spórás tömlőkön kivül ezeknél vékonyabb fonalakat is látunk, melyek az előbbiek számára való táplálékot látszanak szállítani. A magtelepek mindkét esetben egy-egy spórás tömlőben rendesen nyolcz spóra érik meg.
A zuzmók mind hosszúéletüek, ehhez képest lassan nőnek, és táplálékuk java részét, viz és szénsav alakjában, a levegőből szedik. Némelyek belsejében keményítöszerü, másokban ismét keserű anyag és festék is fejlődik. Egyébként nem igen hasznosak. A zuzmók alatt a nedvesség aránylag sokáig marad meg, ami a kövek és kőzetek szétmállását gyorsítja. Ha elhalnak, a talajt trágyázzák, mely ezáltal nagyobb növények táplálására lesz képesítve.
Fenyves erdeinkben nem ritka a szakálas zuzmó (bábaseprő, Usnea barbata Fr.)
"(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_2.pdf)