A szilfa

A szilfa. 1. virágos, 2. termős áh: - 3., 4. termő; - 5., 6. mag. "A mezei szilfa. (Ulmus campestris L.) 25 m. magas fa, 1 m.-nyi átmérőjű, hengerded törzszsel. Fiatal korában kérge sima, zöld vagy barna szinü, és néha léczes parafa-kinövésekkel van borítva. Vén korában azonban szürke színűvé lesz és felrepedezik. Levelei rövidnyelüek, oldalt elállók, elliptikusán tojásdad-alakúak, tövükön egyenlőtlenek, ferdén szivalakúak; szélük kétszer fűrészes, érdesek, kihegyesedök. A virágok csomókba vannak elhelyezve és végállók. A lepel harangidomú, 4-5 fogú, alsóállású. A porzók száma 3-4. A szárnyalt termésben a mag közvetlenül a hártyás szárny beöblösödóse táján fejlődik. Márczius-áprilisban virágzik. Nálunk erdőségeket is képez, észak felé fasorokat ültetnek ki vele. Fája kemény, szívós, nehezen hasad. Jó tüzelő-anyag. "(Forrás: https://mek.oszk.hu/15400/15484/pdf/15484_2.pdf)