Vízhiányban

Vízhiányban
III. A Rudolf-tó fölfedezése "Ez ember, állítólag fiatalságában, ezen a környéken legeltette juhait és most is úgy tett, mintha magát egész otthonosnak érezné. Fáradhatatlanul követtük tehát az égő napon, a patakmeder mély homokjában és vártuk mindig feszülten, hogy a folyó legközelebbi kanyarulatánál valami náddal benőtt mocsarat fogunk már látni. Csak rövid menetre számítván, reggel magát vízzel senki sem látta el; a szomjúság annál jobban kergette tehát az embereket. Egyik óra a másik után telt el, a vidék azonban egyformán víztelen és puszta maradt. "(Forrás: https://mek.oszk.hu/17200/17264/pdf/17264_2.pdf)