A Berberis vulgaris lecsüngő fűrt virágzatai az évi hajtások csúcsán

163. ábra. A Berberis vulgaris lecsüngő fűrt virágzatai az évi hajtások csúcsán. Természetes nagyság. (Emery). "A fürtös virágzatokra jellemző, hogy főtengelyük mindenkor erősebben fejlődött mint a belőle akropetális sorrendben eredő oldalágak vagy kocsányok, és hogy a virágok alólról fölfelé (kívülről befelé) haladó, azaz centripetális sorrendben nyílnak. Vannak hosszúra nyúlt és megrövidült főtengellyel bíró fürtös virágzatok. A hosszúra nyúlt főtengely hol vékony, hol vastag, húsos vagy kemény ; vékony a füzéren, melynek főtengelye felálló és többnyire sűrűn meg van rakva igen rövid kocsányú vagy kocsánytalan virágokkal, pl. útifű (161. ábra), Polygonum Bistorta, azután a barkán, melynek főtengelye legtöbbnyire lecsüngő, sűrűn álló virágai pedig mindig ülők, pl. fűzfa/ nyárfa ; továbbá a fürtön, melynek felálló vagy lecsüngő főtengelyén a kocsányos virágok mind vagy sugarasan köröskörül elállanak, pl. sóskafa "(Forrás: https://mek.oszk.hu/15300/15382/pdf/15382_1.pdf)