Az első és második talajvízszint helyzete az ókígyósi szikes legelőn

Az első és második talajvízszint helyzete az ókígyósi szikes legelőn
31. ábra "A legfelső talajvíztartó vizeinek tükre és az alatta nem nagy mélységben következő további vízadó rétegek nyugalmi vízszintje általában közel esik egymáshoz. Az északtiszántúli viszonyok ismertetésénél rámutattunk arra, hogy a 10-30 méter mélységig egymást követő vízadó rétegek vízének nyugalmi szintjei mind a legfelső talajvízszint körül vannak. Hasonlók a tapasztálatok a Dél-Tiszántúl területén is. A mélyebb, agyaggal feltöltött tájakon a II-III. vízadó réteg vízének szintje rendszerint az I. fölé emelkedik. Ilyen esetekben - ha a II. vízadó réteg nincs mélyen - az ásott kutakban nem mindig ugyanannak a rétegnek a vízét kapjuk meg. Ez pedig belejátszik a vízszint alakulásába és a víz minőségébe is. Szabadkígyós mellett a mélyfekvésű kígyósi szikes legelő felszíne alatt az első talajvizes réteget 1-3 méter
mélyen elérjük. 5-6 méter mélyen a második vízadó szint van meg. Ennek a vize azonban a fúrásokban és kutakban legtöbb helyen az első vízszint fölé emelkedik, néha fél méterre megközelítve a felszínt. Az ásott kutak egy része ezt a második vízadó szintet eléri. Érdekes, hogy a második víztartó réteg vízének nyugalmi szintje egyáltalán nem horizontális felület, hanem hullámos. Valószínű, hogy a kétféle felszínközeli víztartó víztükrének ingadozása sem lesz egyforma és vízminőségük sem. Az ásott kutak adataiból azonban a különböző hatásokat nem tudjuk széjjelválasztani. E különbségek azonban ilyen kis távolságokon és mélységen belül kicsinyek és a talajvízszint elhelyezkedésének nagy törvényszerűségeit nem változtatják meg lényegesen. Annál kevésbé nem, mert az I-II-III. stb. talajvízszintek elkülönülése csak helyi jelenség, nagyobb rétegösszlet áttekintésében ezek a vizek összetartoznak.
(31. ábra.)"(Forrás: https://mek.oszk.hu/20200/20234/20234.pdf)