Egy éj a nagy gúlán

Egy éj a nagy gúlán "Midőn szolgám felköltött, a nap leáldozóban volt; s elérve a gúlának alapzatát, az
óriás épületnek még óriásibb árnyéka a Nílus kiáradt vizeire borult, s nem sokára a távoli túlpartot érte el. Erre az óriási árnyék mind hosszabbra nyúlván, a távolban látszó hegyekre mászott fel, mig a sötétséggel egybeolvadva, az árnyvonalok elenyésztek.
Azt véltem, hogy úgy mint a kis gúláknál történt, az arabokat minden teher nélkül
alant hagyhatom. Ámde mint bámultam azon, a midőn ezek, számra hatan, kosarakkal, ágyneművel és egyéb tárgyakkal terhelve, utánnam jöttek. Félig meztelenül, a mint voltak, vöröslábu bogaraknak tetszőnek, melyek fehér falon mászkálnak. S miután a középső kösort elérték, megállapodtak és vártak, mig mi
hozzájuk csatlakoztunk ; ezután lehető gyorsasággal haladtunk valamennyien előre, s nemsokára ezen roppant épület tetejére értünk"(Forrás: https://epa.oszk.hu/04200/04237/00062/pdf/EPA04237_kepes_ujsag_1860_1_27.pdf)