A halottak elégetése Kalkutában

A halottak elégetése Kalkutában "Kalkuttában, mintegy másfél mértföldnyire mehettem a vízparton fölfelé, midőn
egyszerre valami idegen szag üt meg, s látom hogy egy szurtos fal mögül füst tolul elé, betöltve bűzével a levegőt köröskörül; és mi legcsodálatosabb, a kerítés párkányán egész tömeg ragadozó, dögevő madár ül, csupasznyaku keselyük, fekete sasok, mindenféle színű és nagyságú héják, vércsék, a legkisebb fajta ölyvig, mindazon szurtosan, füstösen, zsirosan, mint szoktak lenni töltekezés után, hogy undorodva nézhette őket az ember. Némelyek oldalt dűlve nem is ültek, de feküdtek a falon, alig bírva magukkal a jóllakás miatt mások megint szárnyleeresztve pihegtek a hőségtől, vagy tisztogatták mocskos tollazatukat. S mi legkülönösebb, a járókelő népet föl ;sem vették, egy sem robbant föl helyéröl, oly egykedvüleg folytaták az alvást, pihenést, tollászkodást. - Megállítám kocsimat, tudakozódni e furcsa tünemény felöl: kérdezkedve, mit jelenthet az a füst, mely oly vastagon tolul elő ? - Feleletül azt nyerem, hogy ott a kerítés mögött halottakat égőinek, onnan a füst, azért itt a falon e sok madár. ..."(Forrás: https://epa.oszk.hu/04200/04237/00071/pdf/EPA04237_kepes_ujsag_1860_1_36.pdf)