Somlyó Zoltán domborműves emléktábla
Budapest, XI. kerület, Kuspér u 7, A ház falánFelállítás: 1948 Neszták Béla (2009.01.14. 15:10): Két konzolra támaszkodó durva kiképzésű kb 30x40 cm-es mészkő tábla felső harmadában 15x20 cm-es balra néző fej dombormű bronz. Felirat: "Nemes költőnk/SOMLYÓ ZOLTÁN/emlékének/Budapest közönsége/és a magyar írók szövetsége 1948." | kalaposlány (2017.04.27. 03:27): Somlyó Zoltán költő, újságíró, műfordító : Alsódomborúban (ma Donja Dubrava falu, Horvátországban) született 1882. június 22.-én, ahol 2010-ben szintén avattak emléktáblát tisztelői. Azon az emléktáblán magyarul és horvátul szereplő idézet az Ereszen c. verséből származik: " Nem vettem búcsút és nem is veszek. Én ezen túl is a tiéd leszek. ..."A Kruspér utca 7. sz. ház falán azért került elhelyezésre és felavatásra emléktáblája, mert e házban élt élt 1920-tól.Fia, Somlyó György: Önéletrajzaimból c.írásából idézve, e lakást megismerhetjük közelebbről:"1920 első heteiben, mikor már nemcsak nyughatatlan vérének, de a fehérterrornak is űzött vadja lesz, új házasságában lel, rövid időre, menedéket. Ekkor költözött be életének első s egyben utolsó főbérleti lakásába, melytől már meg se vált haláláig. Anyám kis hozományából vásárolták, "alkalmi vétel" volt e lakástalan világban, s meg kellett venni hozzá a benne levő ócska bútorokat is. Ezeket se hagyták el soha többé.A Budafoki út első kis mellékutcáján a Duna felé. Ez a Kruspér utca, két oldalán mindössze három-három ház, a végén akkoriban még üres grund ásított a Dunára, ma a Műszaki Egyetem új épületei vöröslenek. Furcsa sárga csempékkel kirakott, kék cirádákkal cicomázott szeceszsziós lépcsőházra nyílik az 5/7. szám. Sárga keramitkockás, sötét udvarra néz le a gang, ahonnan a 7. sz. ajtón a lakásba léptünk. A csöpp előszobában szemből nyílt a fürdőszoba, jobbra a konyha, balra az egymásba nyíló két szoba, mely az udvarra néz. A szobákban ekkor is, és mindvégig, ugyanaz a cseresznyefa háló, az a néhány barna ebédlőbútor, amit a lakással kellett átvenni, s az ablak előtt az egyetlen bútordarab, amely valóban az övé volt: egy nagy sötétbarna, barokk tölgyfa íróasztal, piros posztóval a lapján. Rajta kék-fehér Zsolnay-porcelán tintatartó, két kis tartályában az íriszes tükrű lila tintával (ekkor már, elhagyva a zöldet, csak ezzel írt), a néhány levélen és iraton egy kézfejet mintázó bronz levélnehezék... De emlékezetem szerint - legalábbis, mikorra már emlékezni tudok - ezen az asztalon sohasem dolgozott. Ebben a szomorú, sötét két kis szobában csak ebédelni és vacsorázni lehetett, eltölteni egy-két órát a családdal (új feleségével, nevelt lányával és kiskutyájával), pihenni egyet, aztán menekülni belőle. Ez történt vasárnaponként is, mikor délben beállított velem. Már jött is az ebéd, aztán egy óra gyors szundítás. S már öltözött is mindenki, s felkerekedtünk: vissza megint a Gellértbe vagy a Hadikba, olykor a Verpeléti út és a Körtér sarkán levő kávémérésbe. Az igazi otthona ekkor is, élete végéig a kávéház maradt: az említetteken kívül az Otthon-kör s a Wesselényi utca és Körút sarkán a harmincas évek elején nyílt Bucsinszky Kávéház."Somlyó Zoltán verse a Kruspér utca 7.-ről:Egy ház Tizennégy éve itt lakom. Udvarra nyílik ablakom. A tűzfal a Dunára néz, két szoba-konyha az egész - ez Kruspér utca hét...Lefoglalt barna bútorok... Az életem itt kuporog... Könyv-rengeteg, rajt zöld huzat; köztük én írtam vagy huszat - ez Kruspér utca hét...Emlékem itt már annyi van! Itt született meg a fiam; itt feküdtem betegen én; s mindig szegény voltam, szegény - ez Kruspér utca hét...Ha elmegyek majd egy napon:kinyitják majd az ablakom; egy pár kiváncsi szem benéz:hát ennyi volt csak az egész... ez Kruspér utca hét...Somlyó Zoltán 1937. január 7-én Kruspér utcai lakásában hunyt el .Somlyó Zoltán a Kozma utcai temetőben nyugszik, síremléke sírverse: "Istenem, szeretsz-e, istenem, vezetsz-e, istenem, megversz-e még?"melyek Somlyó Zoltán: Hajnali imádság c. versének záró sorai. .