Marx-Engels-Forum

Németország, Berlin, Karl-Liebknecht-Strasse 2., A város Mitte nevű kerületének központjábanFelállítás: 1986 Csuhai István (2010.08.24. 11:32): Aki ismer engem, és szeret, tudja, hogy minden ötvenedik feltöltésem valamely külhoni helyről való, olyan városból, ahonnan egyébként máskor nem szoktam feltölteni önálló műlapot. A párizsi lépő de Gaulle és a londoni Paolozzi-Newton szobor után tehát most ez következik, Berlinből.A térplasztikának helyet adó terület a háború előtt Berlin sűrűn lakott része volt, s a főváros adminisztratív központjához közel eső helyként olyan negyed, amit a háborús pusztítások 1945-ben a földdel tettek egyenlővé. A háború után ez a rész is a szovjet megszállási övezethez tartozott, vagyis Kelet-Berlin negyede lett. A romok eltakarítása után egy darabig üresen állt; a hatvanas években, tőle északkeletre, az egykori Alexanderplatz maradék épületeitől közelebb felépült a kelet-berlini tévétorony, a mostani térplasztika háta mögött, tőle délnyugatra, a Spree folyó túlsó partján 1976 októberére a híres Köztársasági Palota (Palast der Republik), az az épület, melyet, hiába volt majdnem másfél évtizeden át az egykori NDK ikonja és a keletnémet parlament épülete, 2006-2009 között hagyományos módszerrel, könyörtelenül elbontottak. Nem csoda, hiszen bármilyen gyorsabb, hatékonyabb módszer kárt okozott volna a német múlt kevés közelben megmaradt emlékében, legelsősorban a berlini dómban (melynek kupolája némelyik képen látható, és amely az NDK-érában kormosan, lepusztultan, elhanyagoltan, de legalább állt).A nyolcvanas évek elején az ettől a tértől délkeletre fekvő Miklós-negyedet (Nikolaivierteil) rekonstruálni kezdték - nem az eredeti épületeket húzták fel, hanem betonpaneles technikával felépítették egy soha nem létezett német kisvároska ideáját (miközben a centrumában álló Szt. Miklós-templomot valóban restaurálták). Ugyanekkor arról született döntés, hogy ezt a területet nem építik be, hanem parkot alakítanak ki, melyet Marx és Engels emlékének szentelnek. Talán meglepő, hogy a mindenkor nagyon vonalas NDK-vezetés csak ekkorra határozott úgy, hogy a két alapító atyának szobor-emléket állít - de lényegében ugyanez történt Ernst Thälmannal, a német munkásmozgalom kiemelkedő hősével is: ő is csak ekkoriban, a vége felől nézve a történetet, igen későn kapott szobrot Kelet-Berlinben.A városi fórum fő tervezője és a Marx-Engels-párszobor megalkotója Ludwig Engelhardt volt (fiatalabbak és rossz emlékezetűek kedvéért: Marx ül, Engels áll); a szoborcsoport hátterében, annak lezárásaként Engelhardt tanítványa, Werner Stötzer márvány-dombormű-kompozíciója kapott helyet, az előtérben, kétoldalt az ugyancsak Engelhardt-tanítvány Margret Middell lábakra állított bronz-sztéhléi. Kissé távolabb négy fémállvány helyezkedik el, melyre a szovjet és keletnémet nép történelméből vett fényképes jeleneteket helyeztek. Az egész parkot járóköves mintával tagolták és gyeppel telepítették be.Elkészültekor a térplasztika egyetlen nagyobb tengelyben helyezkedett el - ezt a tengelyt a Palast der Republik nyitotta, ez az emlékmű folytatta, középpontjában a Marx-Engels párossal, aztán a Neptun-kút következett, és geometrikusan a kelet-berlini tévétorony zárta le, ahová ebből az irányból, ugyancsak ebben a tengelyben szökőkútrendszer vezetett, merőlegesen pedig az U-Bahn, a berlini magasvasút alexanderplatzi állomása fejezett be végleg.Kevéssé ismert, hogy végig a két Berlin (1945-89) fennállása alatt létezett, működött és döntéseket hozott a berlini magisztrátus, mely a város mindkét felén folyó nagyobb építkezések ügyében határozott. Tény, hogy ez a testület sem tudta megakadályozni az egykori Kelet-Berlin, az NDK fővárosa területén lévő történelmi részek széttrancsírozását, a még megmenthető állapotban lévő történelmi jelentőségű épületek megóvását. Ahhoz képest, hogy az egyesülés után a németek mekkora pénzeket költöttek akár a totális romok újraépítésére, az egyszerű állagmegóvás is fillérekbe került volna.A német egyesülés után vita folyt arról, hogy a Marx-Engels fórum a helyén maradjon-e - végül ez történt, ám mivel a környéken rövidesen metróépítés kezdődik, és a fórum felvonulási területté változik, további jövője bizonytalan. Egyes nézetek szerint 1986-os állapotában kell majd hagyni, más nézetek szerint, az egykori porosz uralkodói palota, a Palast der Republik helyén felhúzandó Stadtschloss újraépítése után ezt a területet is ismét városi lakónegyeddé kell tenni, akárcsak a szomszédos Miklós-negyedet, csak nem azzal az építési technológiával.A mai Berlin köztéri művészetéhez a legérdekesebb magyar nyelvű kalauz Sausic Attila Berlin utcáin című könyve (Kalligram, 2009). Rövid, színes, nagyon szubjektív, mégis tárgyszerűen pontos leírások, és mindenről egyetlen, a szerző által készített kép. Egyszemélyes SzoborLap. | Csuhai István (2010.08.24. 11:32): The government of the GDR regime decided to erect a statue to commemorate & celebrate the founding fathers of the state ideology relatively lately, at the beginning of the eighties when refurbishment works were also started for the nearby Nicholas Quarter. The main sculptures of the installation were sculpted by Ludwig Engelhardt, while different accessories to the Forum were made by two disciplees of Engelhardt, Werner Stötzer and Margret Middell, respectively. The future of the place is uncertain at the moment due to the underground constructions in Berlin.