II. Abdul Hamid szultán

II. Abdul Hamid szultán. II. Abdul-Hamid oszmán szultán (Isztambul, 1842. szeptember 21. - Isztambul, 1918. február 10.) az iszlám világ kalifája, 1876. augusztus 31. és 1909. április 27. között az Oszmán Birodalom szultánja.
1867-ben nagybátyja, Abdul-Aziz kísérőjeként Angliában és Franciaországban járt.
Trónra lépésekor kihirdette az első oszmán alkotmányt, belpolitikájában az oktatás területén fontos reformokat vezetett be. Az elemi, közép- és katonai-iskolákat kiterjesztették az egész birodalomra, szakiskolákat hoztak létre, és 1900-ban megalakult az Isztambuli Egyetem.
1877 elején vívták a törökök számára katasztrofális háborút Oroszországgal, amely után a San Stefanó-i békeszerződés értelmében az oszmánok területeket vesztettek, s amelyet részben a Berlini kongresszus felülbírált.
Mikor kitört a török felkelés, a szultán azonnal visszaállította az 1875-ös felfüggesztett alkotmányt, és 1908. december 10-én beszédet tartott a parlamentben ahol elmondta, hogy "az első parlament ideiglenesen lett feloszlatva, míg a taníttatási szint eléggé magas nem lesz a Birodalom területén".
Ez sem mentette meg a szultánt a gyanúsításoktól, aminek eredményeképpen kitört forradalom 1909. április 27-én megfosztotta hatalmától, és Szalonikiben (rangját tiszteletben tartó) fogságba helyezték. 1912-től haláláig - itt is hunyt el - az isztambuli Beylerbeyi palota foglya volt.
(Forrás: Wikipédia)