Móricz Zsigmond - Árvácska

Móricz Zsigmond utolsó jelentős regénye az úgynevezett Csibe-novellák nyomán írt Árvácska, amely 1941-ben íródott.
Keletkezés
Rövid története
Szerkezete
A regény szerkezetére a gyorsuló tempó jellemző: egyre kevesebb átvezetést látunk a különböző örökbefogadó családok között.
Műfaja
Az Árvácska műfaja kisregény, azonban néhány más műfaj hatása is erősen érezhető a műben
Móricz Zsigmond-Árvácska (1879-1842)
Keletkezésében egy erős személyes élmény volt jelen.
A Szabadság-hídon találkozott egy öngyilkosságot elkövetni készülő lánnyal, akit később befogadott, és saját lányaként szeretett.
Ez a lány (Littkei Erzsébet= Csibe) szolgált modellként a Csibe-novellák és az Árvácska elkészítésében.
Ballada: szaggatottság jellemző rá, és az időkezelése is jellegzetes: elmosódik az idő, ezáltal érzékelteti az író, hogy Csöre szenvedése időtlenné válik. A tragikum is meghatározó része a novellának: Csöre halála.
Rémtörténet: A kislány folyamatos lelki kínzása csak egy az őt érő rémségek közül. Fizikailag is bántalmazzák.
Zsoltárok: A mű nem fejezetekből, hanem 7 darab zsoltárból áll. A zsoltárok az Ószövetségre utalnak vissza, Az Árvácska nevet viselő kislány nevelőszülőkhöz kerül. Először Dudásékhoz (szegény paraszti család), majd
Szennyesékhez (módos paraszti család) ezután pedig egy jómódú családhoz, Verőékhez kerül.
Mind a három helyen megalázzák, kihasználják, fizikai és lelki fájdalmakat okoznak neki. Egyetlen öröme, ha valaki véletlen szépen vagy normálisan szól hozzá.
Egyedül Dudáséknál érezte a körülményekhez képest "jól" magát, viszont parazsat raknak a kezébe a dinnyelopás miatt és többször is megerőszakolják.
A második helyen, ahol 2 évet töltött el legyet etetnek vele.
A hetedig zsoltárban, Verőéknél már fizikai fájdalmai szinte jelentéktelenek, viszont lelke sérülékeny.
Karácsonykor egy égve hagyott gyertya miatt leég a család ház, a kis Csörével együtt mindenki meghal.
1.-4. zsoltár: Dudáséknál (pusztán)
5.-6. Szennyeséknél (falu)
7. Verőéknél (molnár)
A kapocs az egyes családok között:
szenvedés motívuma, Árvácska halad az apokaliptikus halál (tűzvész) felé.
Motívumok ruhátlanság: megaláztatás, szegénység, kiközösítés, kiszolgáltatottság szimbóluma.
tej: Nem szereti a tejet, egyetlen alkalommal issza meg mikor édesanyja vigasztalja miután "karóba húzták", ez az anyátlanságot jelképezi.
beszélő nevek: Csöre is csak egy kitalált név, nincs neve, ezért nem tartozik sehová.
Szennyes: egy szennyes múltat jelképez.
Dudásné: Megtanítja kesztyűbe dudálni.
halál: Dudás öngyilkossága az élhetetlen életet jelképezi.
tűzvész: Tisztítótűz (várakozás a megtisztulásra.
romlott nyelv: A felnőttek káromkodása egy barbárságot szimbolizál. A kislány pösze beszéde miatt nem tud kommunikálni, dalolászni kezd ami a szabadságot jelképezi, viszont egyre kevesebbet fog énekelni.
Elbeszélésmódja sok ismétlődés, nem lineáris hanem repetitív szerkezet:
kilátástalanság, ebbe a világba már nem jöhet be változás
Az író mondja ki E/3- ben a szereplő gondolatait
Célja: betekintést nyerjünk a főhős belső világába, miközben a külső nézőpontunk is megmarad.
Nincs írói ítélkezés: tárgyilagos szemtelenség felerősíti Árvácska belső szenvedését
Befejezés
Móricz Zsigmond utolsó regénye, amelynek számos olvasata létezik (pszichoanalitikus, metonímikus, bibliai... stb.). Az irodalmi hagyomány a klasszikus modernség és utómodernség első epikus szintézisének (egységbe foglalásának) tekint. magyar