Móricz Zsigmond: Hét krajcár

1879­ben Tiszacsécsén született.
A család­anyagi gondjai miatt Prügyre, Móricz Zsigmond Tiszaistvándiba költözött.
1890­től a debreceni Református Kollégiumban, majd 1892­től Sárospatakon tanul, ahol nem érzi jól magát.
1899­ben Kisújszálláson érettségizik, író szeretne lenni.
Debrecenben református teológiát és jogot tanul, a jogot Pesten folytatja.
1903­tól Az Újság gyerekrovatának vezetője. Első sikere a Hét krajcár (1908), mely a Nyugat első számában jelenik meg.
Az íróról:
Elbeszélésmód:
Az író tételmondatokkal kezdi művét: "Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás­rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni."
Eleinte felnőtt szemszögből látjuk az eseményeket, majd perspektívaváltás következtében a kisfiú nézőpontjából folytatja, tehát E/1. személyben (ez hitelesebb, személyesebb, mint 3. személyű elbeszélésmód).
Az első 5 és az utolsó 2 bekezdés adja a novella keretét: az expozícióban a szegénység hangulatát érzékelteti az elbeszélő, a zárlatban magyarázatokat kapunk: a sok kacagás valójában a nyomorúságnak a gyermek előtt való leplezésére szolgál.
Az előadásmódban meghatározó: tömörség, szűkszavúság, sűrítés.
A Hét krajcárban az idillt és a tragikumot egyszerre ábrázolja az elbeszélő: kacaj és fuldoklás, nevetés és köhögés, öröm és nyomor vonul végig párhuzamosan a novellán.
Stílusa, jellemzése:
Naturálisan, reálisan ábrázolja a környezetet és a családot.
Bemutatja a szegények nyomorúságos életét.
A novella stílusa művészien egyszerű. A szavak egy része a mesék hangulatát idézi: pl.: terülj asztalkám, csudák csudája.
Más szavak a gyermeknyelvből valók, vagy játékos kicsinyítések: pl.: huncut krajcárkák, csigabiga­csalogató. Az idegen szavak a környezet hangulatát mutatják be: pl.: almárium­üveges szekrény, sparhert­tűzhely.
Szóhasználatban a népnyelvből merít, a népi, paraszti környezet érzékleltetésére. Ezt egyrészt a kiejtés szerinti (fonetikus) írámód segítségével (vót, asse, oztán, ozsonnaidő, lyányom), másrészt tájjellegű szavak használatával (putri, duggatni, kapafőd) éri el.
Párbeszédekre épül, ez érzékletessé, élővé teszi a művet.
Témája: A szegénység, a napszámos család nyomora, a mindennapi szükségletek hiánya
Tartalma:
Az édesanyának 7 krajcárra van szüksége ahhoz, hogy mosószappant vásároljon, hogy kimoshassa férje ingeit. Kisfiával együtt keresi a pénzt, de csak hatot találnak (3­at a gépfiókban, 1­et az almáriumban, az ötödiket az apuka­, a hatodikat az anyuka kabátzsebében). A hetedik krajcárt a koldustól kapják, de hiába, mert beesteledett és nincs pénzük lámpaolajra sem.
Szerkezete:
Expozíció: A Soós­család bemutatása
Bonyodalom: Nincs pénz mosószappanra
Kibontakozás: A krajcárok keresése, ami a gyerek számára csak móka és kacagás, de az anyjának fájdalmas tevékenység, hiszen szörnyű a szegénység és beteg is volt.
Tetőpont: A koldustól kapnak segítséget, vagyis a 7. krajcárt (ez a nyomorúság ábrázolásának is tetőpontja)
Megoldás: A hét krajcár összegyűlt, de már sötét van és lámpaolajra sincs pénz
Móricz Zsigmond: Hét krajcár
motívum­a címben szereplő szám a hét (meseszám), a nagy szegénység legyőzése nagy feladat számukra, mint a mesékben egy hősnek legyőzni a hétfejű sárkányt környezet leírása (lakás, bútorzat, ruhák)
konfiktus­szükség és szegénység között, az anya játékra fordítja a szomorúságot, mosolyog sírás helyett, mert nem akarja éreztetni kisfiával elkeseredettségét
alaphelyzet­nincs pénz, siratnivaló a szegénység, a koldus
ad alamizsnát­a befejezés: csattanó (váratlan), aki kérni jött, az adja a pénzt
A cselekmény alkotóelemei:
A cselekmény tartópillére:
AZ ELLENTÉT (az egész művön keresztül)
Sírnivaló, amit az anya tesz kacagva teszi
Boldognak tűnik a családi idill: szeretik egymást, játszanak a keserves szegénység tragédiája
Nincstelenség, szegénység anya lelki nemessége, gazdagsága
Felnőtt, visszaemlékező férfi hajdani kisfiú gondolkodásmódja
A gyerek elhitte, hogy a pénzkeresés játék. A felnőtt, aki visszapergeti az eseményeket, már megérti édesanyja hajdani magatartását, a kacagás mögé lát.
Szereplők:
Anya: Lelki gazdag, óvja a fiát a szegénység tudatától, a szomorú valóságtól, hiszen olyan kicsi még, joga van a boldogsághoz, a játékhoz. A gyerek miatt nyeli könnyeit, játékkal takarja a valóság tragikus világát.
Kisfiú: Felnéz anyjára, vidám, jókedvű a pénz keresése közben.
Eleinte cukorkára akarta költeni az almáriumban lévő krajcárt, aztán lelkiismeretessége miatt mégsem csente el a pénzt. A felnőtten visszaemlékezőről tudjuk, hogy nagyon szerette és felnőttként értette meg igazán édesanyját.
Koldus: Jellemét, jószívét, emberségét beszédén keresztül ismerjük meg. Adakozó, kedves, adományával hangsúlyozza a család nyomorát.
Köszönjük a figyelmet!:)
VÉGE magyar